Narratívák háborúja, avagy az évértékelők diszkrét bája

A rendszerváltás rendszerének egyik politikai kommunikációs eleme az évértékelő. Világunkban mindent a narratívák határoznak meg, tény igazság, valóság tetszés szerint „konstruálható”. A mindenkori kormány szerint minden nagyon jó, mert mi kormányzunk. A mindenkori ellenzék szerint minden nagyon rossz, mert nem mi kormányzunk. Mindkettő azt feltételezi, hogy a kormány mindenható, holott ennek éppen az ellenkezője igaz. Minden kormány „satuban” van, ahol az egyik satupofa a „birodalom” a másik meg a lokalitás népe. A lényeg, vagyis, hogy nincs történelmi megoldás, mert a birodalom legfeljebb a lokalitás népének 20%-át hajlandó integrálni, tabu marad, a következményekkel tehát az uralmi rend rivális csoportjait kell megvádolni. Ezért vagy üres pótcselekvés, vagy gátlástalan szitkozódás jellemzi a politikai kommunikációs mezőt. A választások előtt ötven nappal ez már csak hisztériába tud torkolni.