Kutya éji dala - Egyik kedvenc részem + VHK

BIKÁCSY GERGELY: Szaggatott képi nyelvű, és tanácstalanság érzetét keltő film a KUTYA ÉJI DALA. BÓDYnak itt -- és nem a PSYCHÉben - sikerült filozófiai, kultúrtörténeti sugallatokat magas színvonalon ötvözni egy mai mindennapokban (is) kibomló, hol egyszerű (sőt közönséges), hol vadítóan melodramatikus - bűnügybe hajló - történetben. A film főbb figurái alaptípusok: a Pap, a Katona, a Tudós, az érzéki Asszony. Az egész film hátterében a földhözragadt, egyszeri, szűk emberi élet és a metafizikai sugallatú, egészében soha meg nem érthető világegyetem, a felfoghatatlan értelmű létezés fájdalmas kontrasztja rajzolódik ki. Kisszerű sorsok és a csillagokra nyitott emberi értelem. Lüktető indulatok, csillapíthatatlan gyűlöletek és a csillagok hideg fénye. Meghökkentő alkotói telitalálatnak érezném azt a merész fogást, hogy a csillagvizsgáló ifjú tudósa “civilben“ egy VÁGTÁZÓ HALOTTKÉMEK nevű vadító zenét játszó zenekar énekese és vezetője - ha nem tudnám, hogy mindez a “valóság leleménye“ - BÓDY “csak“ tehetségesen ráérzett e kettősség távlatos sugallatára. Ezért is lehet a film furcsa katalizátora a csillagász-popzenész barátjává lett Kisgyerek. Ezért töltődik a bizarr - talán német expresszionista vers ihlette - cím többlet-jelentéssel: tragikomikusan vonítunk a holdra, de ez a tehetetlen vonítás legalább annyira a fájdalmas tudás, mint a belenyugvó butaság hangja.